Lisa a Chelsea Lately-ben

Lisa Edelstein (Dr. Cuddy) a Chelsea Lately c. talkshowban beszélgetett mindenféle vicces témáról. A 6×14 – 5 to 9-ról az interjú végén esik szó, illetve a letölthető videó elején egy bejátszás is van belőle. Egyébként semmi spoileres.

Frissítés: Kész a fordítás.

Eredeti videó :: Videó letöltése

» Fogadják szeretettel Lisa Edelsteint!
Helló!
» Jó ez a ruha!
Szia, hogy vagy?
» Jól, és te?
Hát…
» Erre felé fordulj!
Van egy… egy kis problémám a leüléssel.
» Fordulj felém! Már kész voltam eltakarni téged, ha kell. Ülj hátrébb, hogy tudjanak venni a kamerák. Tartsd ott a kezeidet!
Az a probléma… az a probléma, hogy ez a gyönyörű ruha lehet, hogy… lehet, hogy több nézőt fog vonzzani a műsorodhoz, mint várnád.
» Nem néznek minket olyan sokan, ne izgulj! Hogy vagy?
Nagyon jól vagyok. Te hogy vagy?

» Én jól vagyok. Most jöttél meg Londonból?
Igen. Meg-fagy-tam.
» Igen?
Megfagytam. Sok a lépcső, és hideg van.
» Lépcső?
Igen. Egymillió lépcsőn kell felmenned, hogy eljuss akárhova is.
» …
Én megpróbáltam.

» Kivel mentél? Barátoddal? Barátnőddel?
Öm, meglátogattam pár barátomat Londonban.
» Jól van, akkor a barátoddal voltál.
*nevet* Nem engedhetem, hogy a világ belefolyjon a szerelmi életembe. Az már elég rossz, hogy a szüleim belefolytak. Elég fárasztó, ha 8 millió embernek van véleménye arról, akivel randizom.
» Legutóbb, mikor itt voltál próbáltalak összehozni valakivel, de te nem is akartál még beszélni se róla.
Hát, engem nem hívott fel senki.
» Össze akartalak hozni valakivel, és te meg mondtad, hogy “Nem, nem akarom”. Pedig volt számodra egy kedves zsidó fiúm.
*nevet*
» De tényleg! Nem viccelek. Van egy zsidó haverom a középiskolából – a húgommal voltak jóban, de akkor is. És ő orvos – nyilvánvalóan, merthogy zsidó. És nagy “House”-rajongó, és mondtam neki, hogy jössz hozzám, és, hogy nézzen majd meg. És kérte tőlem, hogy derítsem ki, hogy egyedül vagy-e. És mondtam neki, hogy megkérdeztem tőled, de te nem árultad el.
Ó, igazán? Azért nem, mert az adásban kérdezted.
» Ez a srác miatt volt.
Tudod, ez itt nem egy magánbeszélgetés.
» Nem, nem az. Nagyszerű, örülök, hogy ezt tisztáztuk.
*nevet*
» Szóval, Luke, nem tudom, mit mondjak. Csak ülj, és várj!
Már itt is van?
» Nem, ezt a kamerába mondtam. Ő az egyetlen fickó, aki minden este nézi a show-t
*nevet* Hát most aztán igazán megismer. (Hogy belátni a szoknyájába.)
» Igen, megismer. Tetszik, ahogy ülsz. Ha tudtam volna, hogy így kiöltözöl, én is felvettem volna valamit. Ez olyan kínos.
Ez a versengés miatt van.

» Igen. Bocsánatot akartam kérni tőled, mert voltál a Glam Cam-ben (ruha-kielemző műsor) a vörösszőnyegen az E!-n (csatorna). Ahol kielemzik minden pontodat, és… ez elég megalázó.
Ezt kétszer is megcsináltatták velem… a Glam Cla… Glam Cam-et. Először körbe kellett forogni, másodszorra pedig meg kellett állni egy pózban, ami szerinted jól néz ki 360°-ban minden szögből. És volt egy csapatnyi ember körülöttem: a szurkoló-csapat. És mindannyian estélyiben voltak, és szó szerint huhogtak meg minden. *nevet*
» Ez szörnyen hangzik.
Ijesztő.
» Nincs annál rosszabb, mikor így boncolgatják az embert.
Igen.
» Mint abban a műsorban, amit Lorenzo Lamas vezetett: a “Szexi vagy nem?” He, na és te, Lorenzo?
El is felejtettem azt a műsort.
» Ilyen érzés, mikor a vörösszőnyegen vonulsz.
Igen, de ez a vörösszőnyegen túl van, föl kell másznod erre az emelvényre a két méter magas sarkú cipődben. És úgy kell tenni, mintha természetes lenne, hogy körülötted mindenhol kamerák vannak, és emberek, akiket azért alkalmaztak, hogy szurkoljanak neked.
*közönség tapsol*
» Hallod ezt?
Ezek ugyanazok az emberek?
» Ezek ugyanazok az emberek, akik ott voltak.
Fantasztikus.

» Izgulni szoktál a vörösszőnyegen?
Öm, tudod, a legelső díjátadóm a “House” miatt volt, az Emmy-díjátadó. És elképesztően izgultam és izgatott voltam. És odamentem az estélyimben, és 43 fok volt akkor. Pár újságíró el is ájult. És nem volt sehol egy csepp víz se. És aztán két óra elteltével, miközben minden riporter ugyanazt az öt kérdést tette fel, egy szem virágpor leszállt az égből és beágyazódott a karomba. És allergiás reakciót kaptam. És az egész kezdett feldagadni, és a nyirokcsomóim már tüzeltek. És mondtam a riporternőnek, hogy “Uramisten, egy szem virágpor beágyazódott a karomba!” és… Szóval elég traumatikus élmény volt az első.
» Csak annyit kérdeztem, hogy izgulni szoktál-e a vörösszönyegen.
*nevet* Most… nem, most csak simán beleesnék a poszttraumás stressz szindrómába.
» Nem egyszerű. Nem egyszerű ott állni, mert a lábaid elkezdenek remegni a magassarkúban…
És az arcod kezd elgémberedni a sok műmosolytól… Megtanítottam a családomnak, hogy hogyan kerüljék ki, hogy elgémberedjen az arcuk. Pedig ennek semmi haszna sincs a való életben.
» Te hogy csinálod?
Elképzelem, hogy valaki beleboxol a rekeszizmomba. *nevet* Szószerint, érzed, hogy megmerevedik az arcod, aztán egyszercsak… *nevet egyet* Aztán elkezdesz nevetni, mert akkora hülyeség.
» Mikor izgulok, mondjuk egy fotózás miatt, akkor csak ezt csinálom, hogy *ha-ha-ha*. Így kiengedem. Aztán az emberek kérdik, hogy “Min nevetsz ennyire?”, én meg azt mondom, hogy “Mondtam valami vicceset magamnak”.
*nevet*
» Hát, ez jó volt. Köszönöm, hogy eljöttél.
Köszönöm.
» Imádom a ruhádat attól függetlenül, hogy nem tudod, hogy ülj benne.
*nevet*
» Nagyon cuki.
Köszönöm.
» A “House”… ja, és van egy különleges… amiben a te karakteredet kövehetjük.
Igen. Pont most ment le a tévében.
» Igen. Remélem több ilyet látunk még majd.
Ja.
» Tudom, hogy már lement. Tudom. Nyugodj le!
Oké. Oké!
» Hétfőnként megy este 8-tól a Fox csatornán.

Csatlakozás a társalgáshoz

7 hozzászólás

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .