Hugh Laurie: undok, akárcsak Doktor House

Íme az emlegetett Nők Lapjás cikk – folytatásban a teljes riport: Heti kétszázezer dollárt keres, imád motorozni, regényeket ír, két kontinens között él, és nincs kedvenc tévédokija. – És George Clooney? – provokálom. Megadóan csettint. Persze, ő a király. Így, jelen időben. Hány éve is, hogy Clooney kiszállt a Vészhelyzetből?

– Nem akarom átvenni a stafétabotot, túlszárnyalni meg aztán végképp nem készülök Clooney szexi világrekordját – mondja Hugh Laurie. De a gyanúm az, hogy inkább azt a bűvös, láthatatlan vonalat nem akarja átlépni, amelyen túl nincs többé nyugodt magánélet, csak zaklatott celeb-világ.

Nem titkolja, hogy néha depressziós, és azt sem, hogy terápiára jár, mert még mindig feldolgozatlan gyerekkori traumák kísértik. Nem lett orvos, mint az apja, evezős álmait szétrombolta a mononukleózis (csókláz), antropológusi diplomát sem szerzett Cambridge-ben, és elég alaposan elkalandozott Shakespeare-től, mióta színésznek állt. Azt pedig, hogy a Doktor House Moszkvától Rio de Janeiróig az egyik legnézettebb és legnépszerűbb tévésorozat, máig a véletlennek tulajdonítja, és nem érti.


– De mégis, mit eszünk annyira ezen a sorozaton?

– Szerintem azt, hogy végre feltűnt valaki, aki tudja a végső válaszokat. Ugyanis a világ teljesen kusza és áttekinthetetlen. Jó tudni, hogy van valaki, aki elég elszánt, elég kíméletlen és elég okos ahhoz, hogy a végére járjon a dolgoknak. Hogy tényleg létezik-e ilyen ember, fogalmam sincs, de megnyugtató érzés hinni, hogy van egy superman, aki megvéd, megóv és megkímél.

– Mit szeret, és mit utál legjobban Doktor House-ban?

– Legjobban azt utálom benne, hogy minden reggel hatkor kell kelnem miatta, és napi tizenöt órámat emészti fel. Az összes többi tulajdonságát szeretem. Legjobban azt, hogy hús-vér karakter, akiben épp úgy megvan a jó, mint a rossz. Hol pajkos, mint egy nyolcéves gyerek, hol meg bosszúálló angyal, aki kivont karddal csapkodja a sárkány számtalan fejét, akár mikrobiológiai, akár intézményi sárkány. Szeretem, hogy néha a végtelenségig önsorsrontó, máskor meg önfeledt, és sziporkázó, szinte le se lehet lőni.

– Kicsit se lett hipochonder tőle?

– Nem, de az mindenesetre elgondolkoztat, hogy mennyire kiszámíthatatlan, mi minden okozhat emberhalált. A lehetőségek száma végtelen, pedig ma már látszólag nagyon fejlett az orvostudomány. Amikor vért vesznek az embertől, azt hiszi, hogy csak átfuttatják a mintát egy gépen, amely pontosan kimutatja az összes lehetséges kórt, és az orvosok azonnal előkapják a csodaszert. Szó sincs róla. Hány olyan esetet ismerünk, amikor észre se vették a betegséget, vagy teljesen félrediagnosztizálták, nem igaz? A vírusok és a baktériumok száma végtelen. Úgy döntöttem, jobb minél kevesebbet rágódni rajta, mert különben nem tudnám végezni a munkámat.


– Kerüli, utálja, elviseli az orvosokat, vagy fél tőlük?

– Mivel az apám orvos volt, ritkán volt részem abban a kivételes szerencsében, hogy más vizsgáljon, és mostanáig szerencsére kórházat se nagyon láttam. Lekopogom, elég egészséges is vagyok. Mélyen tisztelem ezt a szakmát, és nem hiszek benne, hogy szomorúfüzrügyet kellene rágcsálnom, hogy egy nappal tovább éljek. A természetgyógyászat nekem színtiszta kuruzslás. A hagyományos orvostudomány bizonyíthatóan milliárdok életét mentette meg, és baromságnak tartom, hogy ezt az apróságot csak úgy lenullázzuk pusztán azért, mert az orvosok fehér köpenyben járnak, és nem az ijesztgetésben hisznek, hanem a radikális beavatkozásban. Az orvostudomány áldás. Elég csak annyit mondani: ha nem találják fel az antibiotikumot, akkor most nagy valószínűséggel vagy csak maga ül itt, vagy én. Annak idején még az is a megfordult a fejemben, esetleg orvos leszek, de túl lusta és korlátolt voltam, hogy vállaljam a kőkemény tanulással járó nyolc évet.

– De azért csak beiratkozott a cambridge-i egyetemre antropológiát és archeológiát tanulni. Miért kötött ki végül a színészetnél?

– Nagyon egyszerű oka van: szenvedélyes problémamegoldó vagyok. Ha adva van egy társulat és egy színdarab vagy egy forgatókönyv, nekem azonnal azon kezd el járni az agyam, hogy hogyan közelítsük meg. És centiről centire haladok, amíg teljesen összeállnak az emberi akciók, reakciók, kibontakozik, aztán megoldódik a konfliktus, közben mindegyik szereplőről kiderül, hogy milyen érdekek, aggodalmak, sérelmek és érzelmek mozgatják. Ez az, ami a színészetben igazán izgat. És még mindig várom a szerepet, amelyikben teljesen kiélhetem magam.

Kétszer is Golden Globe-ot kapott sorozatbeli alakításáért
Kétszer is Golden Globe-ot kapott sorozatbeli alakításáért


– Doktor House nem az?

– Doktor House könnyű falat volt, mert eleve undok természetem van, tehát sok felkészülést nem igényelt. Ezt persze viccnek szántam. A figura mindig hat a színészre, de adott esetben sokkal többet vesz ki belőlem, hogy hogyan tervezzünk meg egy jelenetet, mint az, hogy erre vagy arra az apróságra milyen mimikával vagy hangsúllyal reagáljak. Nekem a jelenet ritmusát kell elkapnom, nem veszhetek el a részletekben, és erre megy rá a legtöbb energiám. Ám Doktor House nem jön velem haza a forgatás után. Ha kívülről mégis úgy tűnik, akkor sajnálom. De igazság szerint még senki nem szólt, hogy undokul bánok a gyerekekkel vagy az állatokkal.

– Ha már erre terelte a szót, a családja Londonban él, ön Los Angelesben forgat. Elég tudathasadásos állapot lehet.

– A feleségem és a fiúk annyit jönnek és én annyit megyek, hogy életünk végéig se tudjuk felhasználni azt a rengeteg szabadjegyet. Az évek során elég nagy kihívást jelentett a távapukaság, de még mindig jobb, mintha közvetlen közelből hoznék szégyent a gyerekeim fejére azzal, amit csinálok. Remélem, ha nem is büszkék rám, nem pirulnak sokat miattam.

– Az egyik fia húsz-, a másik tizennyolc éves. Egyikük sem készül a nyomdokaiba lépni?

– Fogalmam sincs. Meg aztán amit tizenhat éves korában mond az ember, azt húsz-huszonhat éves koráig százszor meggondolja. Már belekóstoltak egy picit, tehát az érdeklődés megvan, de se ösztönözni nem akarom őket, se ellenkezni nem akarok velük. Nekik kell rájönniük, hogy mit akarnak. Lehet, hogy már tudják, és az sem kizárt, hogy egyelőre nem akarják velem megosztani.

Vállalkozó kedvű felesége a motorozásban is partner
Vállalkozó kedvű felesége a
motorozásban is partner

– Kicsit sem hiányzik London?

– Dehogyisnem, nagyon. Főleg az eső. Meg a kőépületek. Határozottan zavar, hogy Los Angelesben minden fából épül, mert néha jólesne bevágni magam mögött az ajtót, hallani, ahogy csattan, és tudni, hogy zárva is marad.

– Feltételezem, erre azért van szükség, hogy megírja a következő sikerregényét.

– Fején találta a szöget. Röstellem bevallani, hogy nincs rá időm, pedig már rég elköltöttem az előleget. Ha a kiadó belátná, hogy egy jó könyvhöz idő kell… Flaubert húsz évig pepecselt egy-egy regénnyel. Nem mintha Flaubert-hez akarnám hasonlítgatni magam, de piszokul élvezem az írást. Az első könyvemet álnéven akartam megjelentetni, de a kiadó hallani se akart róla. Naná, pontosan tudta, mitől döglik a légy, és fütyült rá, hogy legszívesebben beleolvadtam volna a tapétába.

– Annak se örül, hogy a világ legszexisebb tévédokijának kiáltották ki?

– Jól nézzen meg: íme, egy szexszimbólum! Nem látja? Na látja! Én se látom. Doktor House – talán. Pátyolgatni való sebzett zseni, mint Lord Byron. De Hugh Laurie?! Colin Firth barátomnak van igaza. Negyvenen túl egy férfinak nem azon jár az esze, hogy szexszimbólumnak tartsák, hanem már annak is örül, ha megy a szex.

Csatlakozás a társalgáshoz

5 hozzászólás

  1. Jahj ez a a nő olyan csúnya. ugye csipi szebb csajt érdemelt volna, Hugh? Inkább te lennél vele. Szép páros lennétek együt hugh-val, bocsi ha megbántolttalak.

  2. Tudjátok, hogy az életben nem úgy megy, hogy hú, külsőre összeilletek, járjatok má’ lécci. A szerelem meg olyan, hogy legtöbbször tényleg nem a külső számít.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..