Emmy-kerekasztal: showrunnerek

Az Emmy-díj apropóján különböző népszerű amerikai tévésorozatok showrunnerei összeültek szó szerint egy kerek asztal köré, és válaszoltak a THR.com kérdéseire, illetve páros interjúk is készültek. Az első videóban a spoilerekről beszélnek általában, az alatta lévő szöveg pedig az egész beszélgetés fordítása (nagyjából), az, ami a THR.com-on volt.
Plusz még egy videó Katie egy (hosszúra nyúlt) mondatával, fordítással.

A showrunner a tévés szakma igáslova, ő egyaránt főíró, producer, castingos, szerkesztő, hangkeverő, stúdiós, ő tartja a kapcsolatot a csatornával, fogja a kollégák kezét és szülőként is funkcionál néha. Ray Richmond és Matthew Belloni a Hollywood Reportertől összehívta a szakma hat legjobbját — Alan Ball (“True Blood”); Greg Daniels (“Office,” “Parks and Recreation”); Katie Jacobs (“Doktor House”); Jenji Kohan (“Spangli”); Shonda Rhimes (“Grace klinika”, “Doktor Addison”); és Matthew Weiner (“Mad Men – Reklámőrültek”) — hogy elmeséljék, hogyan tudnak ennyi poszton helytállni.

» Hogy mondják el egy laikusnak, hogy miről szól a munkájuk?

Matthew Weiner: Úgy, hogy “Író vagyok. A főíró, néha.” Meg úgy, hogy “Alapvetően olyan a munkám, hogy átláthatom az írói folyamatot és minden eseményt irányíthatok a castingtól a vágáson át a hangkeverésig. És, miközben minden sorozathoz sok száz ember kell, hogy összeálljon, én adom a fő vezérirányt.

Jenji Kohan: Mi vagyunk a nagy casting ügynökök a sorozatunk számára. Mi castingoljuk az írókat, a stábot, a különböző osztályok főnökeit. Érzék kell ahhoz, hogy ki tudjuk választani, ki lesz alkalmas egy munkára.

» Szóval úgy értik, hogy ez egy tökéletes munka azok számára, akik szeretnek irányítani?

mindenki: Ó, igen. Abszolúte.

Weiner: Mikor azt kérdezik tőlem, hogy “Mit gondolsz erről?”, imádok erre válaszolni… aztán meg meggondolni magam.

» Greg és Shonda, maguk most egyszerre csinálnak két sorozatot? Mennyi kreativitást kell belerakni egy sorozatba az elején, és mennyit kell belerakni egy pár éve futó produkcióba?

Greg Daniels: Az elején egy sorozat sokkal dolgosabb. Szóval, amin az elején egy jót nevetünk, az később akár több epizódos szál is lehet. Például az “Office”-ban az, hogy Dwightnak (Rainn Wilson) van egy 60 holdas céklaföldje, csak egy kis poén volt. Aztán több epizódon keresztül elhúzódott.

» Mikortól lehet azt mondani, hogy a sorozat beindult és már nem kell parázni attól, hogy megszüntetik?

Weiner: Ha már az ötödik epizódot is engedik leadni, akkor azt hiszem mondhatjuk, hogy ez menni fog tovább hétről-hétre. A “Maffiózók”-ban például az 5. rész az volt, mikor kiderült, hogy “Hú, Tony nem csak a maffia feje, hanem tényleg meg is öl embereket. A “Mad Men – Reklámőrültek”-nél az 5. volt az a rész, ahogy Don Drapes (Jon Hamm) rejtélyes bátyja visszatér. Akkor van esélye egy sorozatnak, ha túljut az 5. epizódon.

» Egy sorozat gyártásának kezdeti időszakában gyakorolniuk kell, hogy hogyan legyenek hatékony főnökök?

Shonda Rhimes: Nos, a “Grace klinikánál” most már könnyű a helyzet mert az írók többsége majdnem kezdetektől velünk van, az már egy jól olajozott szerkezet. Már csak néha kell átírni a forgatókönyvet. A “Doktor Addison” újabb, ott még sok újraírásra van szükség. Az sokkal kimerítőbb.

» Sokan azt hiszik, hogy jobban tudják, mi lenne a legjobb az önök karaktereinek. Ez valaha is fejtett ki hatást önökre?

Rhimes: Nem. Néha-néha a csatornától kapunk egy-egy levelet, amiben ajánlanak dolgokat, hogy változtassunk. De az ilyeneket mindig figyelmen kívül hagyom. Ha már ott tartunk, hogy nem te írod a saját sorozatodat, akkor akár haza is mehetsz.

Alan Ball: Sokszor találok a neten olyan oldalakat, ahol közzéteszik a karaktereket, akikre színészeket keresünk. Ezeket be kéne szüntetni. Teljesen félre tudják vezetni az embereket. Bármilyen fajta poénlelövés fel tud húzni.

Daniels: Ezekkel a dolgokkal sokszor találkozunk. Nagyon közvetlenül kell dolgoznunk a promótáló csapattal, hogy biztosra menjünk, hogy nem lőnek le semmi nagy poént.

Weiner: Ez ellen állandóan küzdök. Valójában az emberek nem akarják tudni, mi lesz. Egyszerűen nem értem televíziónézőként, hogy mi öröm lehet abban, ha lelőjük nekik vizuálisan a poént a promóval.

Ball: Rajongóként az emberek részesei lehetnek a sorozatnak.

Rhimes: Igen, ha egy rajongói közösség része vagy, együtt kitalálhatjátok, mi lesz a sorozatban. Vagy, ha te valahonnan megtudtad, mi lesz, akkor azzal az információval kitűnhetsz a tömegből.

Weiner: A “Maffiózók”-ból idézve: “Bárkit, aki lelövi a poént…”

Katie Jacobs: Azt megölik. *mindenki nevet*

Weiner: Igen, bárki, akinek bármilyen köze is van egy poén lelövéséhez, azt kizárjuk a sorozat gyártásából. Nem kap több belső információt, nem jöhet be a stúdióba. Mármint, a netes spekulációk ellen nem tudunk fellépni. Ami egyébként vicces is szokott lenni: A sorozatom 47 évvel ezelőtt játszódik, és csomóan azon filóznak, mi lesz a kubai rakétaválsággal.

» A nézőkön kívül még kinek kell felelniük? Milyen harcokat kell megvívniuk a csatornáikkal?

Kohan: Csak két levelet kaptunk a “Spangli”-val kapcsolatban. Nem hagyták, hogy besíkosítsunk egy vibrátort a képernyőn. Megmutathattuk külön a vibrátort meg külön a síkosítót, meg a síkosított vibrátort is. De azt nem mutathattuk meg, ahogy besíkosítottuk. A második levelet azért kaptuk, hogy nem ölhetünk meg egy macskát szándékosan.

Ball: Mi megöltünk egy macskát. Lefejeztük. Szerencsém van, mert az HBO-nál vagyok: bármi, amit csinálni akarunk, annak a súlyosabb változata már megtörtént a “Tell Me You Love Me”-ban. És ennél durvább dolgok már megtörténtek annyi más sorozatban.

Weiner: Van egy ilyesmiket figyelő osztály az AMC-nél (ezen a csatornán megy a “Mad Men”), de a csatorna másik drámasorozata a “Breaking Bad” teljesen más irányokat követ, mint mi. Az én sorozatomban nem káromkodnak, pucérkodnak ill. erőszakoskodnak. De a “Breaking Bad”-ben embereket lőnek fejbe, amfetamint kevernek ki és káromkodnak, de az mégse olyan durva tekintve, hogy nálunk pedig a szexualitás a durva.

Jacobs: A mi harcaink inkább magunk közt folynak azért, hogy törekedjünk a tökéletességre és megtartsuk 24 órányi epizódon keresztül minden évben. Nem kapunk sok levelet a csatornától. De Daviddel (Shore) levelezgetünk egymással ezzel kapcsolatban. Az igazi ellenségünk az a hatalmas mennyiségű munka.

» Shonda és Katie, melyik részt nehezebb csinálni a sorozatukban: az érzelmes drámát vagy az orvosi eseteket?

Rhimes: A drámát, teljes mértékeben. Az orvoslásban az a nagyszerű, hogy mindig találnak ki új dolgokat, újfajta műtétet. Nemrég csináltak pl. kettős kézátültető műtétet.

Kohan: Az egyik kéz nem egy sorozatgyilkosé volt előtte? *mindenki nevet*

Rhimes: Mindig ki lehet feszíteni az orvostudomány korlátait. Szóval számomra a nagy dráma megteremtése és fenntartása az állandó kihívás. A “Grace klinikában” most voltunk az 5. évadnál, és kezdjük a 6.-at, ami minden sorozat számára fordulópont. Szóval az érdekes és életszerű dráma fenntartása, ami nehéz.

Jacobs: Az orvosi rész általában unalmas nekem. A dráma és a rejtély a legfontosabbak a sorozatunkban, ezeken dolgozunk a legtöbbet.

» Ezt most mindenkitől kérdezem: Hogyan tartják frissen de mégis önmagához hűen a sorozatukat évről évre?

Kohan: Mindig azt érezzük, hogy fel kéne frissíteni. Egyszer észrevettük, hogy nyugtalankodnak az íróink. Elárulták, hogy elegük van már Agresticből (a kitalált város, ahol a “Spangli” játszódik). Szóval leégettük. Ettől mindenki felélénkült. Fontos, hogy minden évadban meglegyen a kreatív szál.

Rhimes: Minden évadot úgy kezdünk, hogy kitaláljuk, mi lesz az évadfináléban. Az évad utolsó percét. És eddig kábé minden évben tartottuk is ahhoz az utolsó perchez magunkat. Az az utolsó perc elárul mindent arról, hogy milyen legyen az egész évad.

Jacobs: Ez tök jó. De mi nem így csináljuk. Nekünk az a fontos, hogy az egyik eseményből mi következik. És reménykedünk, hogy találunk egy olyan befejezést, ami majd előrevetíti és hajtja a következő évadot.

Ball: A “Sírhant Művek” első négy évadában az elején kitaláltuk, hogy mi lesz az utolsó részben. De mind a négyszer változtattunk rajta. Az évad közepén azt gondoltuk, hogy: “A sorozat nem arrafelé tart. Másfelé akar tartani.” Showrunnerként ez is a munkám része, hogy ezt felismerjem: “Jó, ha a sorozat arrafelé akar tartani, akkor hát legyen.”

» Hogyan döntik el hétről-hétre, hogy mit vágjanak ki egy-egy epizódból?

Weiner: Az én titkom — és biztos, hogy más showrunnereké is — az, hogy mindig kell lennie egy olyan emberednek, aki a forgatókönyvet elolvasva meg tudja mondani, hogy mi az, ami bekerüljön a részbe és mi az, ami ne. És, ha tudsz hallgatni erre az emberre, akkor sok fejfájást spórolsz meg magadnak. A “Mad Men – Reklámőrültek”-nél ez az ember Scott Hornbacher.

Daniels: Nálam úgy van, hogy van egy vágó, aki készít egy rövidebb változatot az epizódból. Én meg ráordítok, hogy “Te mi a fenét csinálsz? Kivágod a legjobb részeket!” Aztán meg a végén ránézek a kész epizódra, és kiderül, hogy a végső verzió közeláll ahhoz, amit az elején a vágó eredetileg csinált.

» Hogy állnak az új hirdető és kereskedelmi médiákkal?

Jacobs: Ezekre nagyon oda kell figyelni. Emlékszem, mikor a Fox szerződést kötött az iTunes-zal, hogy mondják el a nézőknek, hogy hogyan vehetik meg a sorozat zenéit. Mi pedig azt szeretjük, ha a nézők maguk fedezik fel a dolgokat, nem akarunk semmit rájuk erőltetni.

Weiner: Mindig is érzékeny volt a kapcsolatunk a hirdetőkkel. Sok példát lehet hozni arra, hogy a hirdetők miatt szűnt meg egy tévésorozat. Az, hogy egy olyan sorozatom van, ami a reklámszakmáról szól (“Mad Men”), elég ironikus. Nem akarom, hogy bárki is megmondja nekem, hogy hogyan kell bemutatni egy terméket. Ha nagyon az arcodba tolnak egy terméket a sorozatban, az ki tud zökkenteni a történetből.

Daniels: A reklámügynökségeket csak az érdekli, hogy kielégítsék a klienseiket, nincsenek hosszútávú érdekeltségeik a sorozatban.

Rhimes: A termékelhelyezésre nem nagyon fordítunk figyelmet. A mi sorozatunkban nehéz is lenne bármit is elhelyezni. Mindenki állandóan orvosi köpenyben van a műtőben. Ritkán vannak otthon. Kit érdekel, hogy Meredith milyen fogkrémmel mos fogat? Soha nem fog arról beszélni, mennyire szereti a Colgate-et.

Katie az orvoslásról

2:27-től:
» Mit mondanak általában önnek az orvosok a sorozatról?
Tudja, a mi sorozatunk mindig a valószínűtlen eshetőségekkel foglalkozik. Gyógyszerallergia, komplikációk… Szóval olyan eshetőségekkel, amik megtörténhetnek, de nagyon ritkán. Szóval az unalmasabb orvosok azt gondolják, hogy “Nem, ez soha nem fog megtörténni.” Némelyikük örül, de némelyikük ki van bukva, mikor beszélünk. Pedig nem akarunk senkit felhúzni. Konzultálunk orvosokkal. Nyilván komolyan vesszük az orvostudományt. Meg ezeket a betegségeket is. Az egy hálás dolog a sorozatban, hogy sok betegséget ismertté tettünk szélesebb körben is. És az emberek felfedezhették, hogy “Ó, nem csak nekem van ilyen betegségem.”

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .