6×14 – 5 to 9 – kritika

A comment:com-on akadtam bele egy írásba a “Doktor House” legutóbbi epizódjáról:

A House-t és a hasonló sorozatokat gyakran éri az a vád, és azért lássuk be, némiképp joggal, hogy egyemberes szériák, melyek abszolút a főszereplőre épülnek, és nélküle nem is működnek. Éppen ezért izgalmas, amikor az ilyen one-man-show* típusú sorozatok teret engednek egy-egy mellékszereplőnek, és köré építik fel a heti adagot, mint tette azt a House legutóbbi epizódja is. A magyar sugárzást követőknek spoileresek leszünk, óvatosan a klikkolással.

Cuddy a House egyik fontos szereplője, bár ha a screentime*-ot nézzük, szerintem nincs az első ötben a sorozat karakterei között. Azért fontos, mert Wilson mellett egyrészt ő House ellenpontja, valahol józan énje, ráadásul ő képviseli azt a történetben, amire House igazán vágyik, de nem kaphat meg – és ha egyszer mégis így történik, az a sorozat halálát is okozhatja, de persze ezt a nálam sokkal okosabb írók is tudják, így behozták neki a kicsit ellenszenves magánnyomozó faszi figuráját partnernek, és kreáltak egy újabb feszültség- és poénforrást House-nak.

Ahhoz viszont, hogy a dokinőre ne csak mint egy kiválóan dekoltált jócsajként tekintsünk folyamatosan (arra, mínusz a dekoltázs, ott van 13), néha Cuddyt előtérbe kell tolni, és teret kell neki engedni – eddig szinte minden évadban volt egy-egy olyan epizód, amiben a főszálban jelentős része volt, de olyan epizódra én nem emlékszem, ami kizárólag róla, illetve egy napjáról szólt volna. Ebben a történetben House csak másodhegedűsi szerepet kapott, pár vicces beszóláson, és tanácson kívül neki most nem osztottak lapot, és őszintén szólva nem is nagyon hiányzott.

A sztori a szokásos egy nehéz nap zsánert követte, Cuddynak egyszerre több dologgal is foglalkoznia kellett, és persze megoldotta mind, még jó, év közben vagyunk, nem lehet drasztikus lépéseket meghúzni az évadzáró előtt. Kedvenc kórházi adminisztrátorunk (kórházigazgatónk?) nehéz napját a gyereke betegsége nehezíti személyes szinten, a melóhelyen meg egyrészt ott van egy gyógyszereket lopó alkalmazott, és a főszál, a biztosítótársasággal kötendő megállapodás, melynek feltételeit Cuddy dolga kialkudni.

Minden jó ha vége jó, Cuddy az állása kockáztatása árán (és House tanácsa ellenére) a végsőkig kitart pozíciója mellett, nyom egy óllint olyan lapokra, melyekkel nem sok esélye van nyerni, és a gyerek is meggyógyul, a történet egy szép, masnival átkötött kerek egész, ami az egyébként is epizodikus sorozat részei közül nem lóg ki túlságosan.

Amitől viszont ez több, mint egy sima filler, az Lisa Edelstein, aki amellett, hogy valóban iszonyú jó nő, ebben a részben a színészi játékkal is bizonyította, hogy több, mint egy pár jó láb és formás csöcs, igazán jó lenne, ha az írók néha kiengednék a ketrecből játszani a többiekkel, mert a merev Foreman és Chase mellett néha kell egy üdítően tehetséges színész House mellé.

[comment:com]

* one-man-show = egyemberes sorozat
screentime = képernyőn töltött idő

Csatlakozás a társalgáshoz

7 hozzászólás

  1. Hát ez elég érdekes kritika…
    Az elejénél pár gondolat és a vége nagy hülyeség. :fancsali:

    “House ellenpontja, valahol józan énje, ráadásul ő képviseli azt a történetben, amire House igazán vágyik, de nem kaphat meg – és ha egyszer mégis így történik, az a sorozat halálát is okozhatja, de persze ezt a nálam sokkal okosabb írók is tudják, így behozták neki a kicsit ellenszenves magánnyomozó faszi figuráját partnernek”

    Amúgy Lucas miért is lenne ellenszenves? mert a kritika írójának nem tetszik? Teljesen elfogulatlanul: Lucas egy mindig vigyorgó, mosolygós pasi, ellentétben House-szal. Szereti Cuddy kölykét, legalábbis foglalkozik vele és segít a gyerekkel kapcsolatban, ellentétben valaki mással.
    Mellesleg, ha ők úgysem jönnek össze, mármint Cuddy és House, aki miért ne lehetne nekik valaki más? Á, már értem, nem kell nekik senki, inkább epekedjenek egymás után a sorozat végéig.

    Na, meg ilyen stílusban írni… :fancsali: Aki írta nem egy kulturált, művelt illető… :fancsali: Legalábbis néhol nem ez jön le… 🙁

  2. Bennem van a hiba és bevallom, hogy kritikákat nem is szoktam olvasni, főleg nem egy filmről vagy sorozatról. :pirul:
    Úgy látom, hogy aki ezt írta, nagy népszerűségnek örvend. A kritika közepével meg is voltam elégedve. Az elején már az a nyers fogalmazás, hogy faszi. Mondjuk az unszimpatikust nem értem, de szerintem ez nagyon egyén függő. Kinek ki szimpatikus és ki nem – ha elvonatkoztatunk attól hogy kit játszik… De mindegy.

    S a kritika vége is csak a megfogalmazás milyen nem tetszett, ahogy Cuddyról írt. Ennyi. 😉

    Bocs, ha ezzel megbántottam bárkit is! A stílust meg megpróbálom megszokni, bár több kritika nem is nagyon érdekel. 😉

  3. Lori, én egyetértek veled, mármint, igazán meggondolhatná sixx is, ha ő írta, hogy miket ír le Lisáról. Mert szerintem ezt a megfogalmazást nem érdemli meg, főleg azután, amekkorát ebben az epiben játszott. Na, meg máskor.
    Mondjuk, ez a kritika nem sokat mondott (szerintem) a személyes véleményéről az epivel kapcsolatban..
    Ha meg már kritikánál tartunk, hát, egyetértek vele abban, hogy egy szokásos epi volt. De én azért a történettől többet vártam volna, kicsit okosabban megírt epizódot. Mert nagyon össze volt zsúfolva.
    Ezért a véleményemért lehet utálni, de nekem nem tetszett annyira ez az epi, mint például a 7. rész, vagy a 9. Vagy a Wilsonos.

  4. én eszméletlen nagy Lisa, Cuddy és Huddy rajongó vagyok alig vártam az epizódot…
    Egyetértek Fan001-gyel én többet vártam…Magától a sztoritól nem pedig a színészektől! Ettől függetlenül Lisa nagyon nagyot alakított gratulációm! (:

  5. Nos, Fan, kétségkívül megértelek! Először nekem se tetszett a rész, mert nem találtam benne “A” House-t. Vagyis a feelinget. Aztán rájöttem, hogy ez nem is arról szólt…
    A legrosszabb valójában az volt, hogy annyira felfújták az epizódot előtte, hogy már jobban várta az “Amber” mint az Oscar-átadót. Ha csak simán lement volna, mint egy másik normál epi, akkor szerintem sokkal nagyobb meglepetést váltott volna ki a rajongók körében.
    Mindettől függetlenül minden elismerésem Lisa Edelstein előtt, aki, azt gondolom, hogy megint bizonyított, méghozzá nem is kicsit. Legalábbis én majdnem elbőgtem magam néhány pillanatnál. Eszméletlen hogy képes szenvedni a képernyőn.
    De ez csak az én véleményem.
    Ha nem emelem egyik epizód fölé sem a “különleges” volta miatt, akkor viszont azt kell mondanom, hogy – most már többedszerre megnézve – nagyon tetszett.

    Ami pedig a “kritikát” illeti… Nos. Ez NEM kritika – már a műfaji megfelelőjére vonatkoztatva. Hadd ne ecseteljem…!
    Ez legfeljebb egy olyan írás, vélemény (mind tartalmilag, mind minőségileg), mint amit mondjuk az ember a haverjának mond egy filmről. Kb.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Hozzászólás a(z) L bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..