inHouse – 6×21 "Baggage"

Múlt héten az egyik visszatérő szereplővel láthattak egy kis interjút az inHouse-alkalmazással rendelkezők. Az egyikük feltette a zinternetre, így mi is megnézhetjük!
Illetve az epizód írója is elmeséli az epizóddal kapcsolatos élményeit.

Videók, fordítással (az egyik):

“Alvie visszatérése”
Fantasztikus volt visszatérni a forgatásra. Decemberben hívtak fel, hogy Alvie-t visszahívják a táncmulatságba. Szóval vagy House kerül vissza (a diliházba) vagy én jövök ki. Nagyszerű, nagyszerű volt. Fantasztikus… Az évad elején egy mini mozifilmet csináltunk. Egy kétórás műsor volt. A legjobb nyaralás volt (a forgatása). Szóval király volt, hogy visszahívtak. Először, mikor a “Broken”-t (6×01-02) csináltuk, olyan volt, mintha House egy filmben lett volna. Ott voltak mellette a különböző karakterek, és akkor találkoztunk először. De most olyan emberekkel ülhettem egy asztalnál, akiket a tévében is látok. Szóval ez másmilyen volt, nagyon érdekes, de idegölő. Nagyon jó móka volt benne lenni egy “House”-epizód készítésében. Tudja, szerintem talán többet gondolok Alvie-ra, mint kellene; hogy mit tenne a való világban. Szerintem nagyon… szerintem a maga feje után megy. De szerintem, ami nagyszerű volt a “Broken”-ben, hogy egy igazi barátságot láthattunk ott. Szóval jó, hogy újra betekinthetünk ebbe a kapcsolatba pár hónap múltán. Ebben az epizódban fordul a kocka: Alvie belép House életébe, ahogy annó House lépett be Alvie-éba. És Alvie olyan segítőkész, amilyen csak lehet, és néha több kárt okoz, mint hasznot hoz. Kábé ennyi az ő kapcsolatuk. Olyan, mint egy Bob Hope-Bill Crosby film. Nagyon mókás. Van egy nagyszerű jelenet, amikor Alvie és House focilabdát dobálgatnak a lakásban. És Wilson megjelenik az ajtóban. Úgy éreztem magamat, mint House szeretője, mikor Wilson belép a jelenetbe, mert House és Wilson egyike a legnagyobb tévés pároknak. Szóval, vicces.
Tinikoromban odavoltam a musicalekért. És Hugh meg brit, és ott játszunk a labdával… Nagyon jól szórakoztunk. És van ott egy jó kis lassított rész az egyik jelenetben. Mikor elkapom a labdát. Azt egy 7000 kép/ másodperces kamerával vették fel. Szóval az, hogy a másodperc töredéke alatt kellett színészkednem, az újdonság volt. Hogy “tedd ide ki a kezedet, de ne takard el az arcodat!” és “ne vágj ‘most el akarom kapni a labdát’-fejet miközben ráesel a kanapéra!” És mindezt ilyen gyorsan kellett megcsinálnom. Az vicces volt.
Egy évig csináltam a darabomat a Broadwayn, és mindig próbáltam valami újat nyújtani ugyanabban az egy műben egy héten 8-szor. Ami közben a nézők és a többi szereplő is segít. De itt, a sorozatban egy nap felkelünk egy idegen házában, és másnap – ami azt illeti, csak pár óra múlva – ott vagyunk egy bírósági teremben. Szóval ez a szöges ellentéte a színháznak. Minden nap másmilyen.

Csatlakozás a társalgáshoz

1 hozzászólás

  1. Visszajelzés: Trackback
Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..